Shin Hakkenden

            A jövőben, a Földet elpusztítja egy becsapódó meteorit. Egy jövendőmondó, Fuse Királynő, megjósolja a tragédiát és megengedi az embereknek, hogy elmeneküljenek a világégés elől. Egymillió nap és éjszakát kell bolyonganiuk az űrben, mire elérik az ígéret földjét, amit Mennyországnak hívnak. A 100. Fuse Királynő a Mennyország közepét, az Istenek országát tekinti az emberiség új otthonának. Szerencsétlenségükre ez felborítja az Univerzum egyensúlyát. Fuse-t kegyetlenül elítélik, nevét meghurcolják, amikor néhányan elvesztik a helyüket és kénytelenek a Mennyország 8 holdjának egyikén letelepedni.

Ezalatt a 15 éves Kou Yagami apjától örökli annak sajátkovácsolású kardját. A fegyver pengéjébe egy különös vörös ékkő van beledolgozva és ez a kő megváltoztatja hordozójának sorsát…

Az egyébként érdekes történetet és színvonalat sejtető történet után a néző egy ’80-as évek beli grafikával készült (a film egyébként a ’90-es évek végén jelent meg) animével találja szemben magát. Ekkor esett át az anime társadalom a Ghost In The Shell és Neon Genesis Evangelion okozta „sokkon”. Ezek után már nem is annyira kiemelkedő ez az anime, mert habár a történet jól összerakott tisztességes iparosmunka, a karakterek szinte semmit sem fejlődnek, a grafika egyenlő a nullával, és az egészről annyira süt a laposság, a szürkeség.

Próbálok összeszedni néhány pozitívumot is. Nekem speciel tetszett az a mód, ahogyan a történet rávezet minket Fuse Királynő döntéseinek miértjeire, cselekedeteinek valódi okára. Igaz, hogy a bevezető alapján mindenki Kou Yagamira számít a főhős pozíciójában, de a készítőknek sikerült egy kicsit túlzásokba esniük az egyik mellékszereplővel kapcsolatban. Chujiról, a robotkutyáról van itt szó. Kétségkívül a legmélyebben kidolgozott személyiség az egész történetben. Kou nem ragadott meg annyira, olyan tipikusan cselekszik, és ordít róla a sablon. A többi karakter szintúgy ebbe a csapdába esett.

Csalódás, mert a bevezető után többet, sokkal többet vártam.

2/5

Cheesy