Neon Genesis Evangelion – TV sorozat

Valódi hőseposz és szívbemarkoló dráma a „Második Becsapódás” sebétől pusztuló Föld romjai közt…

   A Neon Genesis Evangelion-sorozat alapmű az animék között.
   A film egy képzelt jövőben játszódik, a „Második Becsapódás”-nak nevezett katasztrófát követően. A katasztrófa pontos körülményeit homály fedi, de következménye a fél emberiség kipusztulása, egész bolygónk gyökeres megváltozása volt. Az emberiség megmaradt része elkeseredetten küzd az „Angyalok” ellen.
   Az Angyalok részben organikus, részben robotszerű szörnyetegek, s előlük csak a hi-tech városok bunkerei jelenthetnek menedéket. Ilyen város Tokyo-3 is, ahol a történet kezdetét veszi. Az Angyalok ellen küzdő szervezet, a NERV főhadiszállására érkezik Shinji, hogy rég nem látott apjának (aki parancsnoki rangban van), segítséget nyújtson. A NERV elsődleges fegyverei az Angyalok elleni harcban az Evangelionok. Ezeket az organikus/mechanikus óriásrobotokat kizárólag 14 év körüli gyerekek, azok közül is a „kiválasztottak” irányíthatják.
   Így kezdődik Shinji nagy kalandja, mely során szembenéz legmélyebb félelmeivel, és egy rémálmokkal, csalódásokkal, harccal, szerelemmel, bánattal teli új világot ismer meg. S ahogy mi is egyre többet ismerünk meg ebből a világból, egyre több lesz a rejtély is. A történet előrehaladtával már nem bízunk a korábban biztosnak hitt jellemekben, szándékokban sem. Mindenki megmutatja a sötét oldalát…
   A sorozat újabb és újabb részei mindig hoznak valami meglepetést, és valami olyan HIHETETLENÜL mély, beható jellemábrázolással találkozunk a legtöbb szereplő esetében, amire talán még pszichológiai szakkönyvekben sincs példa. Néha az rémít meg minket a film nézése közben, mikor magunkra ismerünk egy-egy karakterben. Bár a világ meseszerű, ez a „lélektani utazás” lehetővé teszi a teljes azonosulást a történettel. Együtt bánkódunk, nevetünk a szereplőkkel, és néha valóban ott a gombóc a torkunkban. A drámai pillanatok nem erőltetettek, nem hollywoodiak, egyszerűen emberiek és szívbemarkolóak.
   A karakterek között bizonyára mindenki megtalálja a maga kedvencét. A pörgős kiscsajtól kezdve, a félénk kisfiún át, a nyálas dzsigolóig minden embertípusra láthatunk példát. De le kell szögeznem, hogy egyik karakter sem írható le két szóval, a jellemek annál jóval árnyaltabbak.
   A sorozat látványvilágára sem lehet panaszunk. A kidolgozás gyönyörű, a karakterek kifejezetten szépek, az akciók látványosak, kevés a statikus kép. A zenéről szintén csak elismerően szólhatok. Kiválóan komponálták meg az egyes jelenetek zenéit. Mikor kedvenc kis pingvinem színre lép, kellemes kis pörgős szám szól, Rei legmélyebb lelki szenvedése közben pedig szabályosan elfog a halálfélelem. Hát ennyit erről.
   Az Evangeliont a legtöbb leírásban „rétegsorozatként” emlegetik, és valóban el kell ismernünk, hogy nem az átlagos közönséget célozza meg. Filozófiai, lélektani és vallási kérdéseket vet fel, rengeteg rejtett utalással és bonyolult szimbólummal operál, de véleményem szerint ettől nem megrémülni kell, hanem elgondolkodni a felvetéseken.
   Végezetül csak annyit mondanék, hogy aki nem látta az Evangeliont, az még nem látott semmit. ^_^

Írta: Németh Gábor
nemethgabor@freepop.hu